A Kant által transzcendentális ideáknak nevezett fogalmak nem pusztán az öntörvényű fantázia agyszüleményei, hanem éppen a tapasztalatok útján nyert ismereteknek, érvényes következtetések útján elért határfogalmai. Másrészről viszont, a tapasztalat úgynevezett megbízhatóságáról megint csak nincs máshonnan vélt vagy valós tudomásunk, mint az észnek a tapasztalatot megelőző, tapasztalattól mintegy független struktúrájából. Tapasztalat és következtetés tehát körkörösen feltételezik egymást. Ezen igazságokat belátva mindenképpen kérdésessé válik, mely felsőbb fórum volt jogosult úgy dönteni, hogy a tapasztalat útján szerzett ismereteket a létezés mozzanatát illetően megbízhatóbbnak illő tartani, mint a "csupán" logikailag posztuláltakat.

(A tiszta ész euthanáziája)

***

Tudjuk, hogy Spinoza általános meg nem értettségtől övezve, magányosan fejezte be életét. A zsinagóga kiközösítette, és a keresztény világban sem szerzett gondolataival széles körű elismerést. Sorsa az eretnekeké, épp ezért a nevével fémjelezhető jelenség fájdalmasan időszerű ebben gondolattalan, szellemtelen, és a szürke középszerűséget favorizáló világban. Kérdésem épp arra vonatkozik majd, hogy vajon Spinoza filozófiájának pantheizmusként való meghatározása nem túlzott leegyszerűsítés-e.

(Istennek nincs se jobb, se balkeze)

***

Ó, te erkölcsi zseni, te mély lelkületű emberi lény! Te nem vagy felszínes! Nem elégszel meg a világ talmi gyönyöreivel! Mit neked testiség! Mit neked a női test szépsége, vonzása! Neked lelked van! Lám, a szilaj hadfi képes csak igazán a gyöngéd érzelmekre, az őszinte és mély emberi kapcsolatra! Desdemonádban te nem csupán a testét látod, a fiatal, vonzó, törékeny, mégis érzéki velencei leányzót, aki iránt annyi csinos, korban hozzáillő férfi táplál reménytelen és viszonzatlan vonzalmakat. Te a társat látod! Azt, ki megért téged. Azt, ki érdeklődik életed felől, aki áhitattal meghallgatja katonatörténeteidet, aki felnéz rád, akinek fontos az, ami számodra is fontos. Desdemonádban te azt látod, aki ismer téged, s akit te is ismersz. Azt, aki őszinte hozzád, s akiben te bízol. Ugye, Othello, ezt gondolod magadról?

(A testiség szelleme)

***

Közös jellemzője a három említett szerződéselméletnek, hogy mindegyik szükségképpen egy feltételezett eredeti állapotból indul ki. A jelenlegi helyzet tehát egy már korábban megkötött konszenzus eredményeként értelmezhető. Természetesen a szerződéselméletek kidolgozói tökéletesen tisztában lehettek azzal, hogy az általuk leírt társadalmi mozgásoknak hiába is keresnék a történetileg leírható eredetét. . Ami érdeklődésem tárgyát képezi, az a feltételezett eredeti állapot fogalmának metafizikája. Hogyan lehet ontológiailag, sőt, normatívan megalapozni valamely kétségtelenül létező és működő valóságot egy olyan minőség segítségével, amely magának az elméletnek a megalkotója által is elismerten nem létezik? Még különösebb, ha úgy tesszük fel a kérdést: hogyan lehetséges, hogy valamely kétségtelenül létező, működő valóság ontológiai és normatív megalapozása kizárólag eme köztudottan sohasem létezett minőség által válik egyáltalán lehetővé?

(A tudatlanság fátyla)

***

Az enyémtől eltérő gondolkodásmóddal, felfogással, veleszületett és felvett kulturális tradíciókkal szemben tanúsított türelem tehát nem valamiféle sarkalatos erény, sokkal inkább a saját jól felfogott érdekem, személyes túlélési stratégiám szükségszerű és elkerülhetetlen technikai alapfogása. Miért tűnik mégis erénynek? Miért emlegetjük mégis, mint valami magasabb rendű morál egyik sarkalatos ismérvét? A felelet egyszerű: azért, mert a tolerancia ellentéte, azaz a türelmetlenség mindig zsarnoki és erőszakos, kulturálatlan és otromba, hazug és erkölcstelen.

(Szabadság, türelem)

***

Főnök lettem. Végre illetékes vagyok levelek felbontásában. Csöng a telefon, és engem hívnak. Mindig szenvedtem attól, ha nem kaptam minden nap levelet. Márpedig soha életemben nem kaptam minden nap levelet. Pedig annyi érdekes dolog történhetne velem. Egy volt iskolatárs váratlan jelentkezése, egy jóízű baráti sörözés, egy hajdani szerelem szép emléke, egy félbemaradt beszélgetés folytatása, vagy egy általam oly nagyra becsült tudóssal, művésszel, közéleti emberrel való megismerkedés. És most jönnek a levelek. Részben a nevemre szólók, részben olyanok, amelyeket főnöki mivoltomból adódóan vagyok jogosult felbontani. A nevemre szólók nagyon izgalmasak. Hivatalos pecsétek a feladó helyén, a nevem alatt pedig a titulusom. Izgatottan és lelkiismeretesen kezdem a bontogatást. Csupa-csupa nyomtatvány, felszólítás, számlakivonat, ezen kívül dodonai brosúrák, valamint felesleges és dögunalmas protokoll rendezvényekre szóló meghívók, fénymásolatok, burkolt kéregetések, reklámszemét.

(Ordít mint hal)

***

Úgy tűnik, a legegyszerűbb kijelentéseinkkel kapcsolatban sem lehetünk egészen nyugodtak. Fogalmaink nem képesek tökéletesen lefedni azon jelenségeket, amelyeket illetni szándékozunk velük. Nem kell tehát metafizikai "látszat"-kijelentéseket tennünk ahhoz, hogy fogalmaink esetenként elveszítsék, vagy megváltoztassák jelentésüket. Már a logikailag helyesen felépített szövegek esetében is olyan minőségekbe botlunk, amelyek egyre bonyolultabb fogalmak, fogalomtársítási szabályok megalkotására ösztönöznének minket. Ez azonban éppen azt eredményezi, hogy a nyelv logikai analízisének tulajdonképpeni funkciója válik problematikussá. Ezek fényében méltán vetődhet föl a kérdés: vajon a mindennapi létezésünk feltételeit jelentő megfogalmazatlan evidenciák formállogikai megalapozása nem látszat-intézkedés-e?

(Anti Carnap)