Csak erős idegzetű beavatottaknak!

Sok helyen megy a siránkozás arról, hogy a "keresztény alapértékek" nem kapnak elég fajsúlyos szerepet a társadalom egészének berendezkedésében; de hogy pontosan mit is értenek ezek alatt, annak magyarázatával, pláne megélésével mindenki adós marad. És ismét azt kell mondanom, hogy nem is ez a legnagyobb baj. Hanem az, hogy az a személy nem kap szót, cselekvési teret, aki egyedül orvosolhatja minden ember és minden emberi közösség bajait: Jézus Krisztus. Róla beszélni nem ugyanaz, mint őt szóhoz jutni engedni.

***

2008 nyarának elején valami indíttatástól fogva leírtam a vasárnapi prédikációmat. Lefénymásoltam néhány példányban, és kiraktam a templom kijáratánál lévő iratterjesztési asztalkára, hogy aki akarja, vigye el. Korábban, alkalomszerűen volt már hasonló próbálkozásom, de sosem maradtam kitartó. Ettől kezdve azonban rendszeressé vált, hogy néhány keresetlen gondolatot papírra vetettem a készülés eredményéből. Már nem magát az elmondandó prédikációt írtam le, hanem inkább kérdésfölvetéseket, azzal a céllal, hogy további gondolkodásra hívjam a gyülekezet tagjait, illetve hogy valamit a szó szoros értelmében "magukkal vihessenek" az istentiszteletről.
A szövegek megfogalmazásakor elsősorban egyszerűségre törekedtem, és a kelleténél talán kevésbé arra, hogy a hétköznapok beszédmódját alkalmazzam. Ennélfogva nem tértem el túlságosan a szószéken megszokott szóhasználattól. Ezt szokás egyházi öngúnnyal "kánaáni nyelvnek" nevezni.

***

...a megmaradt szövegek, ha homályos és foltos tükörként is, de némi betekintést nyújtanak abba, hogy lelkészük jóvoltából, milyen gondolatokkal foglalkoztak kénytelen-kelletlen, hétről hétre a balassagyarmati és ipolyszögi evangélikusok, a gazdasági világválság e súlyos éveiben.

***

Tudvalévő, hogy a kereszténység eredetileg egy számára ellenséges világban kezdett el hódítani. Nem azáltal, hogy erőszakot gyakorolt mások felett, hanem azáltal, hogy követői halálosan komolyan vették hitüket - halálig menő szeretettel és Isten iránti alázattal. Üldöztetést szenvedtek a zsinagógai közösség részéről, majd üldöztetést szenvedtek a Római Birodalom hatalmasságai részéről. A mártírok vére magvetéssé lett, és minél inkább irtották őket, annál jobban erősödött a közösség létszámban és hitben egyaránt. Így terjedt el az evangélium az akkor ismert világon mindenfelé. "Ismételgesd azokat fiaid előtt." (5Móz 6,7)