A Sidney-i Olympiászt követő év Július havában egy napsütéses késő délutánon elmerengve üldögéltem a badacsonyi hegy déli oldalának egyik lugasában. Hátamat a gerendának támasztva, egyik lábamat a padon ki­nyújtva bámultam a Balaton szürkéskék tükrét. Figyeltem a futó felhők árnyékát, a fentről parányinak tűnő hajók nyomában szétágazó hullámcsíkokat. Előttem, a vastag tölgyfaasztalon egy gömbölyded kancsóban aranysárga rizling. Mellette gyöngyöző ásványvizes üveg. A szőlőlevelek nyújtotta félárnyékban bársonyos légáramlatok simogatták arcomat. Fatányérról sajtszeleteket, almát és apró kenyérkockákat eszegettem. Külvilág és a lelkem harmonikusan eggyé olvadt. Megállt az idő. A másodpercek helyett örökkévalóságok váltották egymást. Minden görcsös gondolkodni akarás nélkül valahogy azonossá váltam azzal, aki vagyok. Teljes felületemmel érintkeztem a valósággal. Így figyeltem fel a szomszédos asztalnál üldögélő fiatalemberre. Nem látszott rajta semmi különös, hacsak az öltözékét nem tekintem annak. Durva szövésű tógát, és a lábán sarut viselt. Arcának karakteres mediterrán vonásait kiemelte a pelyhedző szakáll és a kreol bőr. Sötét hajának kusza fürtjeit meg-meglengette a szél. Szemmel láthatólag várt valakit. Asztalán, a nagy boroskancsó és a szódásüveg mellett két pohár. Néha a kapu felé tekintgetett.

A huszonegyedik század emberét talán majd így nevezi az utókor: "homo blogger". Ennek azonban szinte semmi köze a könyv tartalmához. Hacsak nem az, hogy részletekben próbáltam megosztani ezeket blogon is. Ebben a kötetben ugyanis csupa régi írások szerepelnek. Beszélgetésfoszlányok az alvilágból. Sorsfordító erejű dialógusokra épülő szövegek.

Parmenidész és Theaitétosz egy badacsonyi borospince előtt beszélget az Egy-ről. Régóta hurcolom, sokszor átírtam. Legfontosabb mondanivalóm. Minden más csak ehhez fűzött kommentár.

Aztán egy formabontó szakdolgozat, amiben Friedrich Nietzsche és Jézus Krisztus beszélget egy budapesti metró aluljáróban. Na vajon miről?

Végül egy tipikusnak mondható mai család tagjainak beszélgetései... na vajon kivel?